Amint tudjátok, templomban ébredtünk ma reggel. Érdekes élmény felébredni és feletted a szentély. És következett az utolsó nap, a várva várt megérkezés Mariazellbe. Bepakolás, víz, csoki és szendvics. A táv nem volt hosszú, de a bringások aggódtak valamelyest a nagy szintkülönbség miatt. Időben megérkeztek, de voltak olyan szakaszok, ahol mindenkinek kellett tolnia a biciklit.

A mariazelli bazilika előtt találkoztunk a szentgothárdi és körmendi gyalogos, illetve autóbuszos zarándokokkal, majd együtt vettünk részt a magyar nyelvű misén.

A megérkezés pillanatáról András ír, majd Tamással beszámolunk arról, milyen volt gyalogosan zarándokolni az utolsó útszakaszon: Continue reading »

Már csak nagyon kevés választ el minket a céltól,  még néhány km és elérünk Mariazellbe. Ezen az utolsó előtti napon arra kértem azokat, akik elkísértek eddig bennünket, hogy osszák meg érzéseiket, élményeiket. Legyen egy más perspektíva is! Következik tehát Anna és Andi beszámolója. (Ja, és miután már mindenféle szálláson aludtunk, ma a schwarzaui templom sekrestyéjében és szentélyében alszunk)

-Anna, neked nincs cascad?

-Nincs, de az mi?

-Hát a bukósisak…

Ez volt az első, amit megtanultam, merthogy kőszegi vagyok, s tegnap csatlakoztam a többiekhez. Continue reading »

A reggelünk elég nehezen indult: esett az eső, hideg volt, fáradtak voltunk. A reggeli misén a Verbita Missziós Házban vettünk részt. Elbúcsúztunk Mónikától és Zsuzsától, majd elindultunk. Biciklin kísértek bennünket Anna és Attila atya Kőszegről. Anna velünk jön Mariazellig.

Imáink meghallgatásra találtak, hiszen mire Ausztriába jutottunk eltűntek a felhők, kisütött a nap, és a hangulatunk is javult. Ismét előkerültek a hegyek, többen mondták, hogy ezek már nagyon hasonlítanak a hazai tájakra. Continue reading »

Ma reggel volt az első, hogy esőben indultunk. 15 km után be kellett várnunk a társaságot, hogy tudjanak beöltözni. A hideg sem segít sokat. A fáradtságot tetőzte az időjárás és az is, hogy az otthoniak egyre jobban hiányoznak. De útközben a magvető példájára beálltunk fotózkodni a búzatáblába. A csoportképek már specialitásunknak számítanak.

Olyan gyorsan hajtanak a biciklisek, hogy több helyszínre korábban érkezünk meg, fogadóink meg kell siessenek, hogy mindennel kész legyenek, amivel készültek.

Csepregen ebédeltünk, majd egy nyugdíjas apát bemutatta a Szent Miklós templom történetét. Ezután a helybéliek meghívtak, hogy megtekintsük a trianoni emlékhelyet. Zsíros kenyérrel is megkínáltak.  Ekkor már türelmetlenül vártak a szentkúti kápolnánál. Együtt énekeltünk, majd kávét és süteményt is kaptunk. Köszönjük!

Kőszegen komoly fogadtatásban volt részünk: itt is megkongatták a harangokat, mikor bevonultunk, beszédet mondtak a helység alpolgármestere és a kőszegi származású országgyűlési képviselő is. Szentmisére siettünk ezután, amit a segédlelkész értünk ajánlott fel.

Az estét vacsorával éa közönségtalálkozóval zártuk. Jó volt látni, ahogy a helybéliek érdeklődtek utunkról, a nehézségekről, a szép élményekről. Köszönjük a kőszegi csapatnak!

Következik Ausztria!

A tizennegyedik nap pihenőnapnak számított: csak 46 km volt. Többet is aludtunk, ébredéskor Csaszi terített asztallal várt, Attila meg rántottát készített nekünk. Nemesszalókig bicikliztünk, ahol ebéddel vártak bennünket. Ebéd után Judit, Mária utas önkéntes, és egy 74 éves néni vezetett bennünket. Celldömölkön megnéztük a templomot, imádkoztunk, énekeltük, megcsodáltuk  a tárházat és a kálváriát, majd vacsoráztunk. Az estét tábortűzzel zártunk, ismét barátok látogattak meg bennünket.

A következőkben Tamás beszámolóját olvashatjátok arról, milyen a furgont vezetni, és az én beszámolómat arról, milyen biciklizni:

Tamás: Második napja (el)viselem a gipszet, de már új kihívásokon töröm a fejem. Fél napba került meggyőzni Annát, hogy adja át a volánt. Így adódott, hogy én megkaptam a furgont, ő meg kölcsönbe a biciklimet. Hát, le a kalappal, aki kísérőként ezt végig tudja csinálni, állítom egy nap után. Köszönet mindenkinet a jókivánságokért!

Anna: Szerepcserés nap volt a mai: Tamás vezetett helyettem, én meg szabadnapoztam. Tényleg úgy éreztem, mintha üdülés lenne az autós kísérethez képest. Jó volt kicsit kint lenni a levegőn, nem a 40 fokos melegben üldögélni, várni. Kölcsön vettem a Tamás biciklijét és sisakját, a Nóra kesztyűjét, és tekertem a társasággal  szinte 50 km-t.  A fiúk állandóan kérdezgették: Na milyen? Jó a tempó? Tetszik? Szóval, foglalkoztak velem.

Nagyon tetszett nekem, amikor a 74 éves nénikét láttam magam előtt tekerni egy egyszerű piros biciklivel, kis fonott kosár rajta. Több olyan idős személlyel találkoztunk út közben, akik hosszú km-eket gyalogolnak, tekernek, tesznek meg zarándoklatokon. Hihetetlen.

Nem volt nehéz a táv, jó volt kikapcsolódni kissé, és jó volt látni a Carishopos furgont látni időnként.

We had a bit more relaxed day, only 46 km to Celldomolk. We changed roles a bit: Tamas was driving the van and I was biking. At Nemesszalok a lot of people were waiting for us, Judit a Mary trail volunteer and a 74 years’ old lady biked with us for a while.

Tamas will share his driving experiences now: It’s been two days since I cannot bike, but I’m already thinking of new challenges. It took me half a day to convince Anna to let me drive, but I succeeded. It is a very difficult job indeed to accompany the group by van. Thank you all for the nice thoughts you are sending to me!

Anna: We had a bit of change today, I had a day off, since Tamas was driving. It really felt like a break to be able to bike and not sit and wait in the 40 degrees hot van. So I borrowed Tamas’ bike and helmet, Nora’s gloves and I biked for almost 50 km. It was very beautiful to see the 74 years’ old lady on her red bike leading us. It was good to see the van waiting for us with water and apple.

A 13. nap reggelén nehezünkre esett az indulás az előző esti késői érkezés miatt. Ekkor  még nem is sejtettük, hogy ma estére még később fogunk érkezni… A mai nap csatlakozott hozzánk Szilágyi Andrea és Ernő, akik Mariazellig tekernek velünk.

Felemelő érzés és látvány volt a majkpusztai kamalduli remeteség megtekintése. A ma már csak turisztikai látványosságnak számító épületekben képek segítségével tekinthettünk bele a világtól elzárva, szigorú szabályok szerint élő remeték életébe.

Egész nap a Vértes- és a Bakony-hegység nagyszerű látványt nyújtó, de dimbes-dombos vonalaival sokszor embert próbáló tájakon vezetett át utunk. Bodajkon elbúcsúztunk Patassy Pál kísérőnktől, ezzel véget ért a vállaji határtól egészen Bodajkig tartó Mária Utas kísérés. Ezúton is köszönet nekik.

Délután a fáradtság és a nagy meleg árnyékba kényszerítette a társaságot, aminek eredményeképp néhány perc múlva már több szólamban horkolt a csapat versenyt fújva a szomszédos házban bömbölő Beatrice zenéjével. Mi győztünk! J

Zircet a koraesti órákban értük el, ahol egy ciszterci atya bemutatta röviden a templom és a rend történetét. Kisebb esőben folytattuk utunkat Bakonybélen keresztül, majd este fél 10-re érkeztünk meg szálláshelyünkre, a nagyteveli turistaházba. Szerencsére holnap „csak” egy 40 km-es, pihentetőbb szakasz vár ránk. Ránk is fér…

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy színházteremben ébredtek. Mi ezt is kipróbáltuk az Erzsébetligeti  Corvin Színházban. Reggelit, teát, kávét az aranyos Dominika készített nekünk, aki vidámságával, lelkességével igazán példamutató volt számunkra. Köszönjük segítségét, szervezését és a szép tarsolyokat, amiket számunkra készített!

Reggeli után Dominika vezetett a Regnum Marianum templomba olyan sebességgel, hogy Jóska odakiáltott: „Dominika, hajts lassabban, mert nem vagyunk 63 évesek.”A Re vettünk részt szentmisén, majd következett a Hősök tere, a Bazilika, a Mátyás-templom, a  kútvölgyi kápolna és a Normafa. Jó volt látni, hogy a Mária út jelzése mindenhol jelen volt.  A budai hegyekben volt amit tekerni , a gyalogos ösvényt követték, és ez keményen megdolgoztatta a társaságot.

Patassy Pál vezetett bennünket Budakeszin, Zsámbékon, Vértessomlón Környe irányába. Útközben megleptek Geiger József és felesége a Mária út Egyesülettől: görögdinnyét, egy kosár barackot és Mária útas medálokat hoztak ajándékba. A csapat a görögdinnyét egy fa árnyékában nyomban meg is ette.

Többen is tekertek ma velünk: Marcsi Budapestről, Veronika Budakesziről jött velünk. Ma volt velünk a legtöbb női zarándok is!

Ez volt az eddigi leghosszabb nap, este 9-re értünk Környére, ahol dr. Árendás József, egyházkörzeti Karitász vezető, szervezte nekünk a szállást, étkezést.

Elnézést a késért, de már két napja nem találtunk internetetet. Még Budapesten is. Jól vagyunk (nagyrészt), olvassátok a közös (Jóska meg én) beszámolónkat:

Pénteken pihenőnapunk volt úgymond: csak 55 km-t tekertünk. Egerben a bazilikában vettünk részt a szentmisén, majd az Egerszalóki Ifjúsági Találkozóra is benéztünk pár percre. Attila beszélt a Mária útról és a zarándoklatunkról a fiataloknak, és megnéztük a helyi Karitász vörösiszap katasztrófáról készült kiálltását. Pár órát a sófürdőben töltöttünk, jó volt egy kicsit lazítani az izmokat.  Útközben megnéztük a kis honfoglalás utáni tornaszentmárai templomot. Szállásunk Detken volt, a helység plébánosa és polgármestere fogadott bennünket. És persze kísérőnk kedves felesége, Eszter, nagyon finom pogácsával és gyümölcsös tésztával (azaz süteménnyel) várt.

Amióta átjöttünk Magyarországra kézről-kézre adnak a Mária út önkéntesei, koordinátorai. Nehéz lenne így eltévedni. Köszönjük még egyszer nekik!

2011. július 16., szombat: készülünk a hétvégére. Hogyan? Semmi különös, tekerni fogunk a hétvégén is. Ma reggel köszöntük a detki polgármesternek a zarándokfogadást és Merva Laci vezetésével „csorogtunk” le a Mátra-alját elhagyva. Első állomás Gyöngyös volt, a ferences kegytemplom, Kázmér atya és a Magyar Karitász önkéntesei fogadtak – döbbenetes a hasonlóság a két kegyhely között (értve a másikon a Csíksomlyóit alatta). Gyöngyösön csatlakoztak hozzánk még zarándokok Hatvanig, közben Gyöngyöshalászon is vártak, és karikázott velünk a polgármester egy darabon. Amúgy itt tűzték fel az első szalagot a Bükkszentkereszten vágott, Berci által készített keresztünkre – azóta minden templomba ezzel megyünk be. Hatvan előtt Tamás kátyúba futott és leesett, sajnos később ezért az Országos Baleseti Központban felkerült a gipsz a bal karjára, (röntgenkép lent) ezután Annával együtt fog kísérni az autón és így fogunk együtt megérkezni Mariazellbe. Hatvanba Mária Út önkéntese mellett (aki Gödöllőig biztosította az utat), polgármester, plébános várt szeretettel. A legnagyobb meglepetés Bagon várt: Katona Pál, Ildikó, a plébános úr és a község népes közössége fogadott. Finom ebédet fogyasztottunk el a kántori lak udvarán helyi asszonyoknak köszönhetően, akik szép énekekkel kísérték jelenlétünket. Gödöllőn várt ránk Patassy Pál, a következő kísérőnk egészen Bodajkig. Itt miután kipihentük magunkat és idegenvezetőnknek köszönhetően alaposan kiismertük Máriabesnyő rejtelmeit, kézzel fogható kegyelmeit, lekarikáztuk a megmaradt távot a budapesti Erzsébetligeti  Corvin Színházig, ahol a vendéglátóink között régi ismerősöket fedeztünk fel, az elmúlt évek Budapest-Csíksomlyó gyalogos zarándokait. Köszönjük nektek barátságotokat! Fizikailag, lelkileg, és szellemileg is lefáradtunk…  ahogy érünk a végponthoz a fáradtság érezteti hatását, a sok protokoll és a vendéglátóink nagy szeretete nagy megterhelést pakol ránk. De ez elkerülhetetlen és gyorsan alszunk, mert eleget nem igazán tudunk.

Because we didn’t have internet connection in Detk we post a common report of the last days: Eger-Budapest. Friday we had a more relaxed day, we only had 55 km done. We started the day at the bazilika from Eger and then we stopped for a few minutes at a Youth Camp in Egerszalok. Attila spoke about the Mary trail and our journey so far. Afterwards we spent some hours at the local thermal bath. It was very good to relax our muscles a bit. Out route continued towards Detk, where we were greeted by the local priest and mayor. We could also enjoy the tasty cakes made by the local coordinator’s wife, Eszter. Thank you!

Since we arrived to Hungary the local coordinators and volunteers of the Mary trail are giving us guidance and helping us almost constantly. Thank you!

Saturday wasn’t our greatest day, although we were greeted in many places by people who wanted to see us. Which is great, but a bit tiring also. We stopped in Gyongyos, Bag, Godollo and Budapest. To our sadness, Tamas fell of the bike and broke his arm. So we had to go to the emergency hospital in Budapest where we waited for 4 hours. We are very tired and we need to sleep more.

Végre dombok! De nem akármilyen dombok és nem akármilyen emelkedők: alattomos emeszkedők. Azaz, nehéz eldönteni, hogy ez most emelkedő vagy ereszkedő. Mielőtt azonban odajussunk, lent láthatjátok, hogyan aludtunk tegnap éjjel a sajópálfalai tornateremben. A horkolás 5.1-es Dolby sztereóban hallatszódott. Sikerült elérni a 7 órás alvást is végre! Reggel hétkor indultunk, Miskolcon megnéztük a Deszkatemplomot, és fogadott az erdélyi származású polgármester is. A Bükk néha a Kalonda, néha a Szent Anna tóhoz vezető útra hasonlított. De gyönyörű volt! Czégé Zoltán kísért bennünket. Bükkszentkereszten a nagyenyedi származású Dorina vendéglőjében pihentünk, kávéztunk. Egerbe estefele érkeztünk, túrosbuktával vártak bennünket. Résztvettünk a szentmisén, majd a Szépasszony völgyében most éppen vacsorázunk az egri Karitász vezetőjével. Jó éjt!

Today we arrived to the Bukk mountains -actually hills- and it was awesome. It was something similar to what we have seen back home. We stopped in Miskolc to see the wooden church and to meet the mayor. We arrived a couple of hours ago to Eger and now we are having dinner with the local director of the Hungarian Caritas in the Szepasszony volgye which literally means Valley of the Beautiful Woman. Good night!